NAGYVÁRAD 

(román: Oradea, német: Großwardein)

GPS: 47°03'06.1"N 21°56'32.7"E

47.051690, 21.942407

„Még mély hó települ a téli földre,
Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke,
Szürke súly a ködös fagy zúzmarája,
S el kell hagyni a szép Körös vidékét
És sietni Dunánk felé, Urunkhoz.”

(Janus Pannonius: Búcsú Váradtól – részlet)

    Az eredetileg itt állott kisebb erődítmény 1241-ben elpusztult, de hamar újjáépítették, s egy székesegyházat is emeltek a várban. 1474-ben a török hadak ostromolták, ám bevenni nem tudták. Buda eleste után Fráter György megerősítette, az Erdélybe visszatérő Izabella hadai csak 9 hónapos ostrom után tudták elfoglalni 1557-ben. Báthory István fejedelem uralkodása alatt a várat olasz mintára átalakították. Ekkor épült a négy fülesbástyája is. 1598-ban a törökök hiába ostromolták, a védők hősiesen ellenálltak. I. Rákóczi György nagy fejlesztéseket hajtott végre a várban, ekkor készült el az ötödik egyben a legnagyobb bástya, valamint mélyítették, szélesítették a vizesárkokat. Itt hunyt el a Szászfenesnél súlyos sebet kapott II. Rákóczi György 1660. június 7-én. Ezután török kézre került, akiktől 1692-ben foglalták vissza a keresztény seregek. Hadi szerepe 1857-ben szűnt meg, bár még sokáig állomásoztak benne katonai csapatok.

    A Nagyváradot elkerülő úton Déva felé közlekedve, a centrum felé forduljunk (tábla jelzi). A városban végig ezt a táblát kövessük, majd az egyirányú utca végén (a park után) forduljunk balra. Itt a városi csomópontnál jobb kéz felől találjuk a tágas parkolót. Kocsinkat letéve kerüljük meg a toronyházat, és a másik oldalon rögtön ott a vár. A kaput jobb kéz felől, mintegy 100 méterre találjuk. Belépő nincs, de nem is lenne értelme, hiszen bent nem sok a látnivaló. Folyamatosan újítják, de nagyon lassú az előrehaladás. A falakat viszont gondozott, szép park veszi körül.