HUSZT
(ukrán: Хуст, német: Hust)
GPS: 48°10'05.3"N 23°18'05.3"E
48.168127, 23.301484
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
( Kölcsey Ferenc: Huszt )
A vár első említése 1353-ból való. A bevehetetlennek tartott várat története során mindössze egyetlen egyszer sikerült elfoglalni, mégpedig 1546-ban. Ezt követően viszont jelentősen megerősítették, így sikeresen ellenállt a török és tatár betöréseknek is. II. Rákóczi Ferenc is többször megfordult itt, sőt rendi gyűlést is tartott a várban. Pusztulása 1766-ban kezdődött, amikor egy villámcsapás következtében leégett, majd 1798-ban vihar rongálta meg, és végleg sorsára hagyták.
A városban a kéttornyú hagymakupolás templom mellett haladjunk el, majd a körforgalomnál forduljunk jobbra. Az út ezután egyirányúvá válik. Ezen haladva forduljunk balra a várhegy irányába majd jobbra, a macskaköves útra. A rendőrség előtt elhaladva a vár alatti ingyenes parkolóba jutunk. A romokhoz a bal kéz felől található kikövezett feljárón induljunk el. Az enyhén emelkedő úton kb. 20 perc alatt érünk fel a falakhoz.
Az egykori várból nagyon kevés maradt meg az utókornak. A növényzet egyre több helyen növi be az omladozó falakat, a kilátás viszont mindenért kárpótol.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
