GYULAFEHÉRVÁR

(román: Alba Iulia, német: Karlsburg, Weissenburg,

szász: Keist)

GPS: 46°04'05.2"N 23°34'19.2"E

46.068120, 23.572011

   Horka fia Gyula az itt fellelhető római romokon épített várat, melynek kapujára szögezték ki 997-ben a felnégyelt Koppány testének egy darabját. Az erősséget István király 1003-ban elkobozta, majd Gyulafehérvárral együtt Erdőelvi Zoltánnak adta. 1241-ben a tatárok, majd 1277 februárjában Alardus vízaknai bíró kivégzésén feldühödött szászok égették fel, végül 1469-ben Mátyás király teljesen leromboltatta a várat. Az Ulászló király által 1516-ban újjáépített erősséget 1551-ben Martinuzzi György, 1599-ben Mihály havasalföldi vajda, majd 1603-ban Székely Mózes foglalta el. 1614-től Bethlen Gábor erdélyi fejedelem székhelye lett, aki a vár délnyugati és a délkeleti sarkában bástyákat emeltetett. A törökök által 1658 szeptemberében elfoglalt várban volt 1704 júliusában Erdély utolsó fejedelemválasztó gyűlése ahol megválasztották II. Rákóczi Ferencet fejedelemnek. 1715-38 között III. Károly parancsára csillag formájú, hét darab, egyenként 12 méter magas bástyával védett erődítménnyé alakították át. Az 1848–49-es szabadságharcban végig osztrák kézen maradt várban fogadták el Erdély egyesülését a Román Királysággal 1918. december 1-jén.

    A városban barna CETATE tábla jelzi a várat, ami így könnyen megtalálható. Parkolni az emeletes házaknál tudunk. Belépés ingyenes, egy egész délutánt el lehet tölteni a hatalmas, felújított várban. A templomokban sem kell fizetni, és lehet fényképezni.